Egly Tibor immár 10. éve megjelenő lapja idei második számának tartalmából.

A 875,- Ft-ba kerülő újság bár részben fekete fehér oldalakkal jelenik meg még ma is, mégis a múlt bemutatásához ez még akár megfelelő környezetet is adhat.
Stílusában és megjelenésében eltér az Indóháztól így bátran ajánlom mindenkinek aki a vasúttörténet hazai és német vonatkozásai iránt érdeklődik.

E szám tartalmából:
A PIKO és TILLIG modellgyártók hirdetései után a féloldalnyi szerkesztői üzenet sokszor többszörös áttétellel utal a magyar vasút (és társadalom) megannyi gondjára bajára, a jobbra balra cikázó félmondatok megértéséhez nem árt a vasút (utas és vasútbarát) társadalmi életének vonatkozásait ismerni.
A V&M-től szokatlanul 7 oldalon viszonylag jól összefoglalva jelent meg  – a SZU időket követő színes kavalkád miatt talán színesebb oldal tördelést érdemelt volna, de képek (vagy hasonlóak) színesben az interneten megtalálhatóak – a Ganz által részben jóvátételként gyártott dízel motorvonatokról szóló cikk. A cikk Süveges László munkája (Ganz Motor Kft.)
Az Olaszországban gyártott nagy sebességű vasutak után Takács Eugén látványos fotóival illusztrált cikke a nálunk ismeretlen Eritrea vasútját mutatja be. A lap közepén lévő poszter fotó is az ő munkája.
A mintegy az olaszországi Alstrom cikk folytatásaként az Egyesült Királyság gyorsvasútja a téma öt oldalon át éjszakai üzemi fotó sorozattal illusztrálva.
A MÁV trakciónál, pontosabban fogalmazva a MÁV-Trakció Vasúti Vontatási Zrt.-nél megkezdték az egyik leg nyilvánvalóbb költség elem az üzemanyag szigorúbb elszámoltatását és bár a MÁV-nál a kezelők által elnyelt (“elcsöpögtetett”) rendszerint 20 l valamely matematikai többszörösét kitevő “túl fogyasztások” össze sem mérhetőek a MÁV egyéb túlköltekezéseivel, de legalább elindult egy látványos folyamat a tisztább és főleg naprakészebb pontos elszámolások felé. A trakció összes dízel vontató járművét és kútját felszerelik az új fedélzeti tankolási rendszerrel. A cikk folytatásában képes beszámoló a görög származású Desirok forgalomba állásáról.
A második felében az újságnak a Noch modell kellék gyártó cég bemutatkozása olvasható kiegészítve az egyik az interneten is fellelhető “hogyan készítsünk Noch anyagokkal…” cikk olvasható magyarul. A négy oldalas “képregény” sok hasznos részletet mutat meg az elsősorban kezdő terepépítőknek – ámbár a téma sokrétűsége miatt erre egy komplett lapszám is kevés lenne.

A vasútmodell fesztivált méltató cikk után ebben a számban ismételten van kerti vasút is. Még pedig a német területeken oly népszerű itt éppen a PIKO által elkészített VT98-as motorkocsiról van szó.
A fórumokról ugyan tudható, hogy a tesztet ki végezte és fotózta, de talán a cikk tartalma miatt nem névvel megjelent kétoldalas ismertető az elérhető hobbi kategóriás modellt mutatja be. A tárgyi tévedés ellenére a cikket érdemes átnézni főleg az eredetit és környezetét bemutató rész miatt.  A tévedés a G mint méretarány megjelölés, ami valójában számos kerti vasútnak pont a hobbi kategóriás darabok nem méretarányos kivitele miatti összemosó kategorizálása. Mint az a cikkből is kiderül nem egy valós méretarányos hanem egy adott nyomtávhoz igazított – a H0-ban illedelmesen csak hossz torzítottnak nevezett – azaz nem a valódi élethűen kicsinyített modelljéről van szó. A német gyártók ezeket ahol tisztességesen feltüntetik hobbi, vagy játék kategóriába sorolják, míg a valódi méretarányokat követni igyekvőket modellnek. Elnézést ha az itt használt kifejezésekre kicsit háklisabb vagyok kerti vasutasként (és nem märklinesként mondom) A nyomtáv alapján pontosan behatárolható lenne a helyes méretarány. De ez mit sem von le az elérhető ár adta, de itthon ma még így is kevesek számára megvehető mégis örvendetesen terjedő “játék” élményből.  A PIKO ontja magából az új kerti vasutakat köszönhetően a kínai üzemüknek ezek elérhető áron, de német minőség ellenőrzés mellett készülnek.

Végezetül a Fleshcman svájci mozdonya (H0) majd a keszthelyi kiállításon készített tűzoltószertár és vonzatainak bemutatása után érdemtelenül kevés helyet kapott a németek egyik “Nohabja” azaz kiemelten istenített igaz villany gépe az E03 itt éppen Tillig kivitelű modellje TT-ben.
A fabattka fáit bemutató (képanyag) reklám cikk után Hortobágyi Frigyes könyvét ismerteti egy oldalon. A baltonvidéki vasút története majd talán nem csak az idén nyárra esett évforduló miatt egyre ismertebb lesz köszönhetően ennek a kis példányszámban megjelent könyvnek is.
Végezetül Soltész József főmuzeológus egy szintén jóval terjedelmesebb témára kapott három oldalon igyekszik néhány híres vasuti fotót bemutatni. Talán a soproniak könyvéhez hasonlóan ezeket is kézbe vehetjük majd nem csak egy időszaki kiállításon megtekintve a Közlekedési Múzeumban (tudom ma már ez csak egy pongyola megfogalmazás, mert nem így hívják)

Szóval érdekes témák, vegyék az újságot amíg még kapható.

Boncz Tibor

——- X ——–