Nürnberg – újdonság dömping, kérdés mi van a kirakaton túl.

Nürnberg – újdonság dömping, kérdés mi van a kirakaton túl.

“Gazdasági válság nagyjából 50 évente” mondják a spirál elvet hirdető történészek, majd jött egy háború és utána a játék ipar fellendülése (persze nem rögtön, de ha fegyverekre nincs szükség, akkor játékokat gyártunk), ezt persze már én teszem hozzá, ez nem a történészek elemzésén alapul. Nos én csak remélem hogy a háborút letudhatjuk az elmúlt és a jövő 50 évre az amerikaik világ körüli hadi-turájával, melyre utólag mi is elkísértük őket és ami nekik nem hozta meg a korábbi hadiipari felfutást követő gazdasági fellendülést (persze most még meghozhatja, de az előző időszakot nem mentette meg a gazdasági összeomlástól) – gazdasági elemzők az amerikaiak hadi tevékenységét egyfajta gazdaság élénkítő hatásként értékelték (tudatosan vagy sem történelmi kényszerből vagy sem de a megelőző háborús konfliktusok következtében bekövetkezett gazdaság élénkítés rendszerint jót tett az amerikai gazdaságnak).
Hogy miért ez a kis kitérő, mert ez évben a Nürnbergi játékvásár bár évfordulós volt (60.) mégis lépten-nyomon kimondva-kimondatlanul a válságról szólt. A válsággal kezdődött (Märklin csődvédelem), de nem a világ méretű gazdasági válsággal, hanem a hi-tech játék ipar évek óta tartó átrendeződésével, piaci hullámvölgyével. A modell gyártók olyanok mint az autóipar. Van egy látszólag idegen iparág (számítástechnika) ami fényévekkel gyorsabban fejlődik, mint a hagyományos iparágak (ha a közúti járgányok fogyasztása csökkenne annyira mint a processzor méretek, a biztonság nőne úgy ahogy az elektronika fejlődik, a szolgáltatások fejlődnének olyan iramban mint a processzorok nyújtotta tudás….). Csak míg az autóipar lassan de megtanul együtt élni az elektronikával kihasználni azt, ha már a mechanikai iparágak versenyre nem tud kelni (fedélzeti számítógépek, de lassan minden karosszéria elem kap valamilyen szintű elektronikai kapcsolatot – RFID), addig a játékipari mamutok csak lassan fogták fel (talán még nem teljesen későn és kibírják a fogyókúrát) hogy a számítógépek kínálta virtuális világgal szemben csak akkor van keresni valójuk ha nem szembe mennek vele hanem együtt működnek, ha szabványosítanak az egyéni hadviseléssel szemben ( a kínai konkurenciának ez ugyan elemi érdeke, de ennek hiánya nem állítja meg őket), ha kihasználják annak előnyeit a saját eszközeik nyújtotta egyéni élménnyel. Vannak jó kezdeményezések, bár véleményem szerint ebben az elsődleges formájában tiszavirág életű érdekesség, – de a mobil telefon is így kezdte – például a Märklin “virtuális szemüvege”, azaz a játék iparban bemutatkozó, bár a hadiiparban már jóval korábbról ismert technológia le jött az átlagemberek szintjére (na jó nem a magyar átlagemberek ha az anyagi helyzetüket nézzük). Ez lehetővé teszi, hogy a mozdonyvezető szemszögéből irányítsuk a szerelvényt. Hogy ez még nem az? De azért már látjuk a jövőjét. Ma még “csak” egy kamera a szerelvény elején, aminek látjuk a képét. Persze a virtuális vasút, és annak költség mentes másolhatósága (lopás) valószínű ezt a műfajt önmagában helyben megfolytja és csak egy érdekes színfolt marad, egy kiegészítő aminek az elemeit a számos egyéb alkalmazás (főleg a szerviz, robotika és a hadiipari felhasználás) miatt elérhetőbb áron lehet majd beszerezni. De jó példa hogyan vigyünk új színeket egy haldokló iparágba. De ez nem fogja megmenteni és egyértelmű, hogy a korábbi szinten nem is fog fennmaradni. Ma is vannak szalma bábok, ma is lehet fa játékvonattal játszani – reneszánszát éli – , amit lás csodát a mai modellvasutas ipar túrt ki a hétköznapok szegényeinek életteréből. Ugyan ez történik a modellvasúttal is. Ma még és még jó pár évtizedig lesz egy egyre szűkülő piaca a kézzel fogható, a drága, a hely igényes, a folyamatos költségeket generáló szenvedélynek. Aki ezeket a rendszerint kimondatlan hátrányokat nem veszi figyelembe a kikapcsolható egyre fejlettebb és amúgy is a napi lételemünkké váló számítógépekkel szemben az a struc-politikával még pár évig talán kihúzhatja. Mi az ami megmaradhat hosszútávon a modellvasútból? Egyfelől a gyűjtemények (ezeknek sem tesz jót a márkák “kis szériáinak egyre nagyobb mennyisége), másfelől a tehetetlenség a szokások, a vágyak, a nekem anno nem lehetett elv az ami egy korosztály kihalásáig még csökkenő mértékben a tehetetlenség erejével tovább viszi a játék ipar eme mamutjait.
Tulajdonképpen a Nürnbergi Játék Vásár ez évi újdonságairól akartam beszámolni, de a napi valóság visszaránt a hétköznapok szürkeségébe. Normális esetben egész évben a Nürnbergben bemutatott majd sokszor évekig a gyártók katalógusaiban szereplő majd soha meg nem jelent modellekkel lehetett foglalkozni. Ja hogy a vevőknek ebben a felgyorsult világban a gyártók “piackutatási szakértelmét, kockázat elemzési, viselési hiányosságait pótló” ilyen fajta piac elemzése, a vágyak folyamatos felkorbácsolása majd kielégítetlensége más irányba kergette a piac fizető oldalát? Nos ha már felgyorsult világ. A Märklin Nürnberg előzeteseként a csődbejelentés okozta nyilvánosságot kihasználva több mint 400 új termékről beszélt. Kész termékről? Nem megint nem tanultak a múltból, a kiállítás megint egy fajta piac elemzés volt. Már itthon a kerti vasutas fórumozók közt is volt aki előre dörzsölte a kezét az 1-es megapack ebayes reinkarnációinak lehetőségein. Nos a heti hírek alapján erre csökkennek a lehetőségek ebben a formájában.
A Modellbahntechnik híreiben néhányat kiemeltek
Märklin katalógus szám: 29011 Digital-Startpackung “Reisezug”, H0
29019 Digital-Mega-Startpackung „ Schweiz” H0 (A drágaságom svájci több szerelvényes óriás csomag lett volna)
29150 Digital-Startpackung “Güterzug – Epoche IV”, H0 (digitális start csomag – Epoch IV-es teher szerelvény)
29477 Digital-Startpackung “Regional-Express”, H0
29482 Digital-Startpackung “Schweizer Güterzug”, H0
29610 Startpackung “Looney Tunes”, H0

55038 Digital-Startpackung „Güterzug“, Spur 1
55039 Mega-Digital-Startpackung 230 Volt mit 2 Zügen, Spur 1

A többiek (például a Roco- Fleischmann cégcsoport) már a vásár előtt elkezdte optimalizálni a kínálatát és csak a valódi piacra kerülő (persze ők sem szentek és jósok) termékekre koncentrált. Igaz ez a Märklin cég csoporton belül is végbe ment korábban, hiszen integrálta a kínálatában a Hübner gyártmányait, de ahelyett hogy ezt a valós termék választékot “erőltették” volna vagy még inkább azokat a valódi újdonságokat amiket ebben az évben a kereskedők ténylegesen értékesíthetnek (mert ne feledjük korábban a Nürnbergi vásár elsősorban a kereskedői tájékozódási pont volt). És persze ne feledjük a kinai kézbe került európai és amerikai márkák visszatérését sem (igazában soha nem tűntek el, de láthatóan alig voltak újdonságaik) Ők sokkal racionálisabban szűkebb termékkörrel lépésről lépésre haladnak egy minőségi játékipari pozíció megszerzése felé. Ne feledjük a tömeg gyártás már náluk is kezd átalakulni az ügyfél igényekre koncentráló, minőségi szolgáltatásokat és az iparágra jellemző legmodernebb technológiákat használó gyártási kultúrába. Bár a kis cégek akik velük dolgoztattak mind megégették a kezüket, de csak azért mert nem tanultak az egyéb szakmák korábbi tapasztalataiból (legutóbb a svájci RailTop).
Mondjuk hazai példaként egy másik iparágat a póló nyomtatást ahol a magyar vállalkozás először csak behozatta az olcsóbb kínai pólót, majd látva milyen olcsón lehet feliratoztatni velük már eleve a kelendőbb nagyobb mennyiségben eladható feliratokat, a szükséges méretválaszték arányban rendelte meg. Ja hogy a rendelt 10 mellé érkezett még 100, ráadásul az valahogy elkerülte a vámosok figyelmét így vám és adó mentesen megjelent a kínai piacon nagyságrendekkel olcsóbban? Hogy mi a hiba a konstrukcióban? Az amiért a hazai alkatrész ipar sem fejlődött ki rendesen ebben az amúgy kézimunka igényes iparágba sem, mert ritka a becsületes alvállalkozó, aki minőséget is tud és a megrendelőtől kapott tudással ne élne vissza. Erre sajnos számos példa van a kis szériás gyártóktól a nagy neveknek bedolgozókig.
Ez ellen persze lehet védekezni (megpróbálni legalább is) egyik ilyen a ma felfutóban lévő eredményeket produkáló negyedévente lépésről lépésre nyomuló kínai PIKO gyár, ahol a PIKO nem egy gyártót bízott meg hanem ő maga ment oda gyárat alapítani. Az igazi megoldás a házon belüli európai gyártás, de ez ma már nem egy. Akkor ha már alvállalkozók, akkor a “konkurens” számítástechnikai ipartól kell tanulni, aki delegálták a minőség-ellenőrzésüket a távol keletre és a disztribúciós rendszerüket is. Azaz már a helyszínen folyik a minőségi termelés és a gyártó, alvállalkozó közvetlenül ellenőrizve van, egy gyártó csak egy alkatrészt gyárt, így a megrendelő piacait nem tudja lenyúlni.
Ha már itt tartunk. Nürnberg is átalakul, bár erről sokan még nem hajlandóak tudomást venni. Ugyan olyan kereskedelmi show-vá lényegül át mint a legtöbb szakmai kiállítás. Hogy miért mert korábban is az egyik szívesen látott vendégei voltak (kiállító vonzó megnövelt marketing felület) az újságírók és a részben nekik tartott szakmai nap fogalma. Márpedig a mai felgyorsult világban ez nem azt jelenti mint régen, hogy majd a következő havi, negyedéves stb magazinban fog megjelenni nyomtatásban, hanem már a kiállítás előtti napokban “szinte mindent látni lehet”. Na nem szó szerint, de a gyártók marketing részlege már eljutott az internetig és a kiállítási anyagot rendszerint előre eljuttatják a szakmai magazinok újságíróihoz, vagy éppen ő maguk rakják ki a weblapjukra. Nem beszélve az online net gyors elterjedését kihasználó újságírókról, akik már a kiállításon akár már az első napon publikálják mindazt amit látnak. Ma már nem lehet hibázni, aki az első napra nem “nyomdakész” sajtó anyaggal jelenik meg a kiállításon az sok helyről lemaradhat.

Hirdetés (x) —————————————————————————————–
A Precíz Szoftver Stúdió (több modell vasutas így a Locomotion oldal szponzora, fenntartója) megkezdte a PRECIZ Állat-Dokiállatorvosi nyilvántartó program forgalmazását. A program a számlázástól a készletvezetésen át a kiküldetési nyilvántartásig számos modullal bővíthető. Ajánlja kis kedvencei dokijának ön is a terméket.
Hirdetés (x) —————————————————————————————–